Az ember vége – a természet esélye: ez a nem túl biztató címe Jordán Ferenc hálózatkutató biológus új könyvének, amely a Margó Könyvfesztiválra időzítve jelent meg. A könyv sok témáról szól, de izgalmas tételmondata viszonylag szimpla: ne akarjuk megmenteni a természetet, egyszerűen csak hagyjuk békén. A fenntarthatóság fogalmát újraértelmező mű szerzője a RadioCafé 98.0 A holnap tegnapja című műsorának vendége volt. Nyul Zsuzsa műsorvezető és alkalmi vendéglátó társa, Mehlhoffer Tamás, a Hiperzöld.hu főszerkesztője kérdezte.
A természetet nem uralni kell, nem is dédelgetni
– áll a könyvben, amelyet Nyul Zsuzsa a fenntarthatóság alapművének tart. „Amennyit kiveszünk a természetből – hiszen minden szereplő ezt csinálja -, azt a gyermekeink és unokáink is kivehessék”, osztotta meg saját fenntarthatósági definícióját Jordán Ferenc, aki sokat ír arról, hogy partneri viszonyban kell lennünk a természettel, nem pedig uralnunk azt. Általában mi, emberek akarjuk megmondani, hogy mi jó a természetnek, de ez nem biztos, hogy helyes. Hiszen a természet maga tudja a legjobban, mi jó neki.
Kicsit túlkontrolláljuk a természetet, és ez igaz a természetvédőkre is. Lehet erdősíteni, de ha egy terület magától erdősül, az sokkal jobb eredményekkel kecsegtet, fejtette ki a Pármai Egyetemen kutató szakember.
Az én hősöm az a svéd milliárdos, aki megvette az Amazonas egy részét, és egyszerűen úgy hagyta.
Kulturális kérdés
Jordán Ferenc másik fontos gondolata, hogy ha egyensúlyba akarunk kerülni környezetünkkel, az nem technológiai ügy vagy az alternatív energiahordozók bevezetésének a következménye, hanem kulturális kérdés. Mi járunk a legrosszabbul, ha nem találunk oda vissza, ahonnan mi is jöttünk. A jó példa előttünk a természeti népeké, akik észrevétlenül vannak jelen a környezetükben.
Provokatív cím és gondolatok
Folyamatosan fel kell rázni az embereket, mondta az interjúban a szerző, a természet rendbetételének kérdésére nem lehet ráunni. Pedig még az aktivizmus is unalmassá válhat néha az azt művelőknek. Ez a magyarázat a könyv provokatív témafelvetéseire és hasonlóan megdöbbentő címére. Az egyik ilyen sokkoló téma a túlnépesedés: szerinte nem lehet az egy nemzet sorsa, hogy hányan vannak benne, inkább a kevesebb, de művelt, kulturáltabb ember tovább tud vinni egy nyelvet, mint „sok analfabéta”.
Vadítsuk vissza a világot, mondja „Az ember vége…”, de közben a cégek próbálnak valamilyen fenntarthatósági célt kitűzni, azt elérni és mindezt mérni. Erre kényszerítik őket az új EU-s vagy kormányzati szabályozások, de néha csupa jó szándékból kommunikálnak valamit a „zöldítésről”. Ezeket Jordán Ferenc taktikai részletkérdésnek tartja, mert szerinte a globális kihívások ott kezdődnek, hogy 8 milliárd ember gondolja úgy, hogy övé a bolygó. Az igazi megoldás a kultúra és gondolkodás megváltoztatása.
Miért rossz a vakon követett hagyomány?
Ezzel együtt a biológus szerint vannak már holnap megléphető változások. Például, hogy új építésű házakat ne lehessen zöld területre felhúzni, csak a rozsdaövezetbe (összhangban a „hagyjuk békén a természetet” elvvel). Vagy törvénybe lehetne foglalni, hogy „ne húzzuk le ivóvízzel a wc-t”.
Könyvében Jordán Ferenc szembe állítja a hagyományt és az innovációt úgy, hogy ebből nem az előbbi, gyakran pozitívan használt fogalom kerül ki győztesen.
Az ökológiában van egy kifejezés, a gyakoriságfüggés: az hogy valami jó vagy rossz, attól függ, hogy mennyi van belőle. Ami egymilliárd ember esetében még helyes, az nyolcmilliárd ember esetében már nem biztos, hogy az. A hagyományok követése nagyon jó dolog, ha állandó környezet vesz minket körbe. Apáról fiúra tovább adjuk. De amikor egy nagyon gyorsan változó környezetben élünk, akkor érdemes végiggondolni, hogy azt, amit a nagyanyáink valahogy csináltak, azt most is jó-e úgy csinálni. Az tehát rossz stratégia, hogy nyolcmilliárdan olyan szabályok szerint élünk, amelyeket még akkor hoztunk, amikor félmilliárdan voltunk a Földön,
mondta kérdésünkre válaszolva.
Tengeralattjárót tonhalról
Jordán Ferenc szerint „pont az alkalmazkodási képességünk nagyon béna, pedig a természet ezen alapul” A természettől ráadásul tanulni is lehet, számtalan ötlet, szerveződési elv forrása az emberek számára is. Egy példa: az amerikai haditengerészet egyik leggyorsabb atomtengeralattjárójának formáját egy tonhalfajról mintázták.
Hogy van-e jogunk tovább szaporodni, miért izgalmas hazánknak is az Atlanti-óceánból északra felúszó halak újraszerveződő tápláléklánca, mit keres az óceánkutatók között egy magyar, mit tanulhatnak a cégek a természettől, kiderül A holnap tegnapja adásából, amely meghallgatható a Spotify-on.
