Ez a nap azt az időpontot jelzi, amikorra az emberiség azévi fogyasztása meghaladja a Föld egy év alatt regenerálódni képes erőforrásait. Ettől a naptól kezdve az év hátralévő részében bolygónk természeti „tőkéjét” fogyasztjuk, ami hosszú távon értelemszerűen fenntarthatatlan. Pedig nem csak a Föld, hanem mi magunk is jobban járnánk, ha odafigyelnénk a fogyasztásunkra.
A Global Footprint Network adatai szerint az emberiség fogyasztása idén augusztus 1-jén lépi át azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve elnyelni. 1970-ben még december 23-án értük el a túlfogyasztás határát. A világ átlagához képest a magyar adat még rosszabb, a fogyasztásunk ugyanis olyan mértékű, hogy ha mindenki úgy élne, mint mi, akkor kevesebb mint 5 hónap alatt éltük volna fel a Föld egész éves erőforrásait. Nálunk május 25-én jött el a fordulópont, mióta magyar léptékkel bolygónk tartalékkészletét éljük fel.
A gazdaságpolitikusok, marketingszakemberek és a közösségi oldalak hatására belehajszoltuk magunkat egy olyan esztelen fogyasztói mókuskerékbe, ami elhiteti velünk, hogy normális egy vacsora kedvéért kiugrani Milánóba, és ha nem voltál még Balin, akkor nem is vagy ember. Ne dőljünk be az idétlen trendeknek és a káros reklámoknak. Vegyük elő a józan eszünket, és tegyünk úgy, ahogy a nagyszüleinknek még magától értetődő volt. A legfontosabb dolgok, amit önmagunkért és a bolygóért tehetünk. Együnk kevesebb húst, szigeteljük az épületeinket, repüljünk és autózzunk kevesebbet. Az így megtakarított pénzt és munkaidőt pedig fordíthatjuk arra, hogy egészségesebb helyi közösségeket hozunk létre, minőségi időt töltünk a családunkkal és szeretteinkkel otthon vagy a természetben ahelyett, hogy a reklámokkal kitömött kütyüinkbe bújva keresnénk az instant dopamint
– mondta Szilágyi Artúr, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője.
A szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válása fenyeget
A túlfogyasztás napja rávilágít arra, hogy a jelenlegi fogyasztási szokásaink hosszabb távon nem tarthatók fenn. Pedig a kettős környezeti válságot – a klímaváltozást és a biológiai sokféleség drasztikus csökkenését – jelentős mértékben az emberiség természetet kizsákmányoló életmódja, a gazdaság fenntarthatatlan működése okozza. A klímaváltozás a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válásával fenyeget. A biológiai sokféleség csökkenése pedig az ökoszisztémáink stabilitását veszélyezteti. A kettő egymással összefügg, és együtt súlyosbítják a környezeti krízist.
Ahogy a környezeti erőforrásainkkal bánunk, az véleményem szerint arra mutat rá, ahogy saját magunkkal is bánunk. A saját erőforrásaink túlhasználata, azaz a kiégés már-már népbetegség, egyre több embert érint élete valamely szakaszában. Ahogy a minket nyomasztó információkat, ingereket és elvárásokat is redukálni kellene, úgy kellene a környezeti erőforrásokat is bölcsebb módon, kereteket szabva használni. Ezer féle tevékenységünk között álljunk meg néha pár percre, kapcsolódjunk a természethez, és adjunk teret annak, hogy a természeti világ és a belső természetünk bölcsessége hatással lehessen a döntéseinkre
– tette hozzá Rezneki Rita, a WWF Magyarország vállalati biodiverzitás- és agrárszakértője.
Tetteinkkel, döntéseinkkel enyhíthetjük a klímaszorongást
Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni egy olyan élethez, amellyel nem használjuk túl az erőforrásokat és nem feszegetjük a bolygó eltartóképességének határait, elengedhetetlen lenne egy rendszerszintű változás, paradigmaváltás a gazdaságban, a pénzügyi ösztönzők és a szakpolitikai keretek teljes újragondolása. Az idáig vezető folyamatban azonban nem szabad lebecsülni az egyéni fogyasztói döntések jelentőségét. (Például az energiafogyasztás csökkentését, a hulladék minimalizálását, a helyi, szezonális élelmiszerek fogyasztását vagy az impulzusvásárlás kerülését.) Hiszen ha sokan teszünk így, azzal hozzájárulhatunk a globális erőfeszítésekhez. Ha kis lépésekkel elindulunk a fenntarthatóbb életmód útján, azzal nem csak a környezetünknek, hanem saját magunknak is jót teszünk. Tetteinkkel, döntéseinkkel enyhíthetjük a klímaszorongást, javíthatjuk egészségünket, erősíthetjük a természethez való kapcsolódásunkat, de akár új közösségekhez is kapcsolódhatunk, új élményeket szerezhetünk. Közös erőfeszítéssel tehetünk azért, hogy későbbre toljuk a túlfogyasztás napját.