Meglepő hír bukkant fel nemrégiben a Linkedinen: fenntarthatósági jelentést készít egy budapesti specialty kávézó, a Fabrik, amelyhez a vendégek, a beszállítók és szakértők segítségét is kérték. A fenntarthatósági jelentés esetén komolyabb vállalatok, gyártócégek jutnak elsőre az ember eszébe és nem egy specialty kávézó, ahol közösségi eseményeket is tartanak. Valószínűleg kategóriájában a Fabrik az első, amely jelentést készít. Erről kérdeztük az alapító Buru Évit, akiről tudni kell, hogy nem háttér nélkül kezdett bele a folyamatba: dolgozott fenntarthatósági témákban a Coca-Colánál, a média világában ismert az Uniomediában , és a kávézó mellett fenntarthatósági tanácsadó céget is működtet.
Elsőre szokatlan párosításnak tűnik a kávézó műfaja és a fenntarthatósági jelentés. De amikor a Linkedin-posztod kapcsán jobban elmélyedtem a hírben, látható volt, hogy komoly szakemberek vettek részt a folyamatban, mint például korábbi mentorod, főnököd, Pogány Éda (a Syngenta vetőmag ágazatának fenntarthatósági vezetője) vagy Tomaj Zsófia fenntartható fejlődési szakértő, aki ENSZ-diplomata is volt.
Valóban, a fenntarthatóság nem új téma számomra. Éda például a Coca-Colánál vezette a fenntarthatósági területet kommunikációs és public affairs igazgatóként. Amikor ő távozott, idővel én vettem át a feladatait. Egyébként ő a Fabriknak otthont adó üzlethelyiség tulajdonosa is. Zsófival pedig közösen vezetjük a Future Potato nevű tanácsadó céget, amellyel vállalatoknak segítünk stratégiát tervezni és gyakorlatba ültetni a fenntarthatóság területén, és van egy podcastunk is, Körforgásban néven. Szerencsés találkozás volt a miénk, amelyre egyébként már a Fabrikban került sor. A kávézót 2018-ban alapítottuk, egy hosszabb kiégéssel árnyalt periódus után.
Buru Évi
Honnan jött a Fabrik fenntarthatósági jelentés készítésének gondolata?
A podcastnak köszönhetően rengeteg szakértővel találkoztam, sok ismeretet szereztem, és ez egyre jobban arra irányította az én figyelmemet is, hogy a kávé az éppen olyan gyümölcs, amely nagyon kitett a klímaváltozás hatásainak. A szélsőséges időjárási viszonyok, a folyamatosan melegedő környezet eléggé negatívan befolyásolják a kávétermesztés körülményeit. Én pedig eléggé szorongós típus vagyok, így felmerült bennem, hogy biztos jó ötlet volt-e éppen kávézót nyitnom ilyen körülmények között és vajon hol van a kávé a jövője hosszú távon, hogyan fog ez lecsapódni egy kávézó szintjén. És hogy mit lehet tenni azért, hogy az olyan típusú embereknek, mint én, ne szorongással teli legyen az élete. Közben a háttérben zajlott a Future Potato tevékenysége, évek óta mi készítjük a Rossmann fenntarthatósági jelentését, fenntarthatósági stratégiát készítettünk a Müpának, és éreztem, hogy jó lenne ezt megcsinálni a Fabriknak is.
Egyrészt van egy önazonossági gondolatmenet benne. Ha már van egy saját vállalkozásom, akkor megkerülhetetlen a téma, valamint nagyon szerettem volna e gondolkodási folyamat minden egyes lépésén végigvezetni magunkat. Szeretném azt is, hogyha ez az egész fenntarthatósági gondolkodásunk a Fabrikon belül strukturált mederbe terelődne. Azt gondolom, és ezt látom a vállalati tapasztalatokból is, tanulmányokból, hogy a jelentésírás sehol sem a kedvenc téma. Nagyon sokan negatív kötelezettségként tekintenek rá, egy napi plusz munkán felül jelentkező feladatként. Plusz élnek azok a prekoncepciók is, hogy maga a jelentéstétel úgyis csak egy múltbeli dolog, visszatekintés, retrospektív, nem tudunk belőle fejlődni. Ezt szeretnénk megfordítani a fejekben, mert a jelentésírás folyamata, tökéletes eszköz arra, hogy végig gondold: hol lépsz bele ebbe a fenntarthatósági gondolkodásba és hogyan tudsz a saját működéseden fejleszteni a jövőben annak érdekében csökkentsd üzleti vállalkozásod negatív hatásait és növeld a pozitívakat.
A jelentések legtöbbször valamilyen sztenderd szerint készülnek. Ti melyiket választottátok?
Most jön ki az Európai Unió kötelező sztenderdje (erről itt írtunk, a beszélgetés a hír előtt készült – MT), és ez is nagyrészt a GRI-re (Global Reporting Initiative) fog épülni. Mi is ezt használjuk a Fabrik fenntarthatósági jelentés során. Ha a szervezet maga vagy tanácsadók segítségével végigkövet egy ilyen sztenderdet, az ráteszi őt a megfelelő útra, hozzásegíti egy gondolkodásmód kialakításához. Fölméred, hogy hol jár a szervezet, nyilván mindenféle területen lehet méréseket végezni. Szerintem nem lehet addig fejlődni semmiben, amíg nem tudjuk, hogy mi merre hány méter, legyen az energiafogyasztás, vízfogyasztás, de akár, a kávézó esetében, hogy mennyi tejeskávét adunk el zabtejes kávé helyett. Ezek a mérőszámok a szervezettől és működési területétől függenek.
Miként zajlik a jelentéskészítés?
Végiggondoljuk a szervezet teljes értékláncát, azon belül megnézzük, mi az az üzleti tevékenység, amivel foglalkozunk, milyen szolgáltatásaink vannak, kikkel vagyunk kapcsolatban, hogyan vagyunk velük kapcsolatban, upstream vagy downstream, kikre hogyan vagyunk hatással. Felmérjük, hol milyen hatásunk van, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ezeket számba vesszük, értékeljük és akkor utána jöhet az, hogy mit tudunk tenni. Tudjuk például, hogy maga a kávétermesztés vízigényes folyamat: a feldolgozás, az ital is, ami a csészékbe kerül, annak is a 99 százaléka víz. Itt a kérdés tehát az, hogyan tudunk mi akár az termékválasztékon, készletmenedzsmenten, programjainkon keresztül a fogyasztóinkra. A negatív hatásoknál azt nézzük meg, hogy rövid-középtávon és hosszú távon hogy tudjuk csökkenteni azokat. Ahol meg pozitív a hatás, azt meg próbáljuk felerősíteni, vagy még vastagabb filctollal aláhúzni. Úgy csináljuk, mint a nagyok.
A Fabriknál is megvolt ez az értéklánc elemzés. Szerveztünk egy fenntarthatósági nyílt napot a korábban beazonosított lényeges témáink mentén, ahová vártuk az érintettjeinket (stakeholdereket). Nagy vállalatnál ezt nagy menedzsment meeting vagy workshop keretében csinálnánk, attól függően, kinek mennyi ideje és energiája van erre egy cégnél. Rendeztünk egy közös gondolkodást, ahova egyébként bárki szabadon becsatlakozhatott, de meg is hívtunk érintetteket. Ők azok, akikre hatással vagyunk a működésünk során és akik kölcsönösen hatnak ránk gondolkodásukkal, termékeikkel, vásárlásaikkal. A mi legfontosabb érintettjeink a beszállítók , vendégeink, törzsvendégeink, együttműködő partnerek, szomszédok, vállalkozások a környékünkön Volt egy előzetes tervezetünk a lehetséges lényeges témáinkról, és ezeket néztük át közösen – vitáztunk, érveltünk, együtt gondolkodtunk. Ebben nagy segítség volt a GRI rendszere.
Milyen eredményekre jutottatok?
Összeállt egy prioritási lista, amely még nem teljes. A következő lépésben egy kérdőívet küldtünk ki az összes beszállítónak és a vendégeinknek. Szeretnénk képet kapni arról, hogy hol tart a fenntarthatósági gondolkodásuk.
Ezekben a kérdőívekben felsoroljuk a lehetséges lényeges témákat és megkérdezzük, ők hogyan rangsorolnák őket. Ebből összeáll egy mátrix, amit ha jól tudom a GRI rendszerében már nem kötelező megcsinálni, de abban segít nekünk, hogy azokkal a hatásokkal foglalkozzunk, amelyek a beszállítóknak, a vendégeinknek , a helyi közösségünknek és együttműködő partnereknek is fontosak. Ezen kívül néhány mélyinterjút is készítünk. Ebből fog összeállni a Fabrik fenntarthatósági jelentés.Az alapján pedig szeretnénk rövid-, közép- és hosszútávú stratégiát is alkotni, amelyben már konkrét terveket és teendőket is megfogalmazunk.
Például?
Olyasmikre gondolok, hogy kivezetjük-e az elviteles poharat vagy tehéntej helyett teljesen átállunk-e a zabtejre. De ez az egész nem fekete-fehér. Nagyon nehéz végiggondolni néha, mi a jó döntés, sok a dilemma. A fogyasztó nem is látja, de nekünk az egész értékláncon végig kell mennünk , és hát meddig láthatunk el? Nem feltétlenül látjuk, hogy a kávéfarmon hogyan dolgoznak, tényleg etikusan bánnak-e például a munkásokkal. Én sajnos nem tudok elmenni Costa- Ricába és Peruba (a pörkölőkre azért ez már egyre jellemzőbb), pedig mi specialty kávékkal dolgozunk, és a beszállítókkal sokkal közvetlenebb a kapcsolat, mint a “nagyüzemi” kávéfarmokon.P
Amikor dilemmákról beszélsz, akkor arra is gondolsz, amely a fenntarthatóság és üzleti érdek között fennáll?
Igen, arra is, mondok példát. A mi kávézónk fogyasztói általában nagyon tudatosak, nyitottak, de kapunk negatív értékeléseket azért, mert a zabtejet drágábban adjuk, mint a tehéntejet. Mivel mi is drágábban vesszük – mezőgazdasági támogatások hiányában ugyanis a zabtej sokkal drágább, mint a tehéntej. Közben pedig a nagy lánc, például a Starbucks, hatalmas üvegajtóin reklámozza, hogy náluk azonos árban van a tehéntej és a zabtej. De valószínűleg egy ilyen nagyágyú megteheti, hiszen globális jelenléttel rendelkezik, és valószínűleg vannak saját szarvasmarha telepei. Fel tudja építeni a bizniszében azt, hogy legyen saját növényi teje.
Vagy gondolhatunk arra is, hogy mekkora profitja lehet a tehéntejen, hogy ezt megteheti.
Lehet. Nem tudom a megoldást, de arra jó egy gondolkodási folyamat, hogy a fogyasztókkal megértessük vagy közösen jussunk el velük valahová. Ráadásul ez egy filozófiai kérdés is, mert nálunk azért van zabtej a növényi tejek közül, mert annak nagyon kicsi az ökológiai lábnyoma. A borsótejé alacsonyabb, de amikor mi kezdtük, még nem lehetett kapni borsótejet. Ráadásul a zabtejjel könnyen tudnak dolgozni a baristáink. Jól habosítható, és könnyen is tudunk gazdálkodni a készlettel, ha csak egyféle van. Eközben a tehéntejnek, eleve az ipari állattenyésztésnek tudjuk, milyen nagy az ökolábnyoma, de közben fele annyiba kerül. Úgyhogy azt tudom tenni, hogy drágábban adom a zabtejet, vagy a tehéntej árát is felnyomom a zabtej szintjére. A zabtej árát nem csökkenthetem, mert akkor saját üzleti modellem nem lesz fenntartható.
Sokat kell mérlegelni, mire egy ilyen döntés megszületik, és a végén az is kiderülhet, hogy a fogyasztó percepciója egészen más. Minden vállalkozásnál ki lehet választani hasonló problémák, sztorik százait, ezért mondom, hogy a végén ez üzletfilozófiai döntés kell legyen. Van felelősségünk is, mert szerintem minden üzleti vállalkozásnak van felelőssége abban, hogy edukálja a saját fogyasztóit, vásárlóit, üzleti partnereit, beszállítóit.
Milyen időtávot határoztál meg a fenntarthatósági jelentés elkészítésére?
Ősszel, október környékén jó lenne kijönni vele (az interjú július végén készült – MT). Nincs időkényszer, az majd jövőre jön! De jövőre már a folyamat is rugalmasabb lesz. Ráadásul nincs az a probléma, amellyel vállalati tanácsadásnál gyakran szembesülök, hogy fel kell térképeznem az adatgazdákat. Ez nagyon lassítja a folyamatot, mert gyakran nem tudni, hogy melyik adat kinél van. Meg hát sok cégnél nem is szeretik az egész folyamatot, tehernek érzik.
Nem csoda.
De lehet szerethetővé tenni. A fenntarthatósági jelentés arra szolgál, hogy jobbá tudjunk válni. A következő három évben vagy akár tíz évben, hogyha ezt nem tesszük meg, akkor olyan üzleti kockázatoknak tesszük ki a vállalkozásunkat, amelyeket el tudnánk kerülni azzal, hogy jól felmérjük a hatásainkat, kockázatainkat, lehetőségeinket és tisztában vagyunk azzal, hogy mit várnak tőlünk a beszállítóink, a vásárlóink, a fogyasztóink. Ezt már senki sem úszhatja meg.