A brit kormány öt évvel elhalasztotta a belsőégésű motorral felszerelt új járművek értékesítési tilalmát. Rishi Sunak miniszterelnök bejelentette: az eddigi 2030 helyett 2035-ig lesz lehetséges dízel és benzines autók forgalomba helyezése – írja az MTI.
A Downing Streeten tartott beszédében a brit kormányfő közölte: meggyőződése szerint 2030-ban az újonnan eladott gépkocsik többsége a kötelező erejű határidő nélkül is elektromos meghajtású lesz. Az ok, hogy csökkennek az ilyen járművek előállítási költségei. Az elektromos autók egyre hosszabb utat tudnak megtenni egy töltéssel, és bővül a töltőhálózat is. Nagy-Britanniában már most hatvan másodpercenként vesznek nyilvántartásba egy-egy új elektromos járművet.
A döntést azonban a fogyasztóknak kell meghozniuk, anélkül, hogy a kormány „kemény kézzel” bármire kényszerítené őket. Az átállás költségei még mindig magasak, különösen a megélhetési költségek emelkedésével küszködő családok számára
– fogalmazott a brit miniszterelnök. Hozzátette: belsőégésű motorral felszerelt használt autókat 2035 után is lehet majd értékesíteni Nagy-Britanniában. A határidő már többször változott.
A brit kormány 2017 közepén bejelentette, hogy több évtizedre szóló környezetvédelmi programja keretében 2040-től csak elektromos, illetve hibridüzemű autók és kisteherautók kerülhetnek forgalomba Nagy-Britanniában. Három évvel ezelőtt azonban új stratégia készült. Ennek alapján egy évtizeddel korábban, 2030-ban megszűnt volna az új benzin- és dízelüzemű személyautók és furgonok értékesítése, 2035-től pedig hibrid meghajtású járműveket sem lehetett volna forgalomba helyezni.
A jelenlegi konzervatív párti kormány meghirdetett célja, hogy a brit gazdaság 2050-re nettó karbonsemlegessé váljon. Rishi Sunak szerdai beszédében kijelentette, hogy ez a terv nem változik, és a belsőégésű motorral felszerelt járművek későbbre halasztott értékesítési tilalmával is elérhető.
Hiperzöld jegyzet
Néha könnyűnek látszik ítéletet mondani egy-nagy döntésről. Hiszen elsőre mi is jutna eszünkbe a brit kormányfő döntéséről, mint hogy „ne már”. Mondhatnánk: biztosan az amúgy is vállalásaiból visszalépő olajvállalatok fenyítették be, plusz izgalommal tölti el, hogy pártja nem áll túl jól a jövő évi választások eredményeit jósoló közvéleménykutatásokban. Utóbbi biztosan igaz, de érdemes a lépést arról az oldalról is végiggondolni, hogy vajon realisztikus volt-e a 2030-as tiltási cél. Vajon a számítások szerint sikerült volna-e elérni és ha igen, milyen áron? A következő napokban biztosan megjelenik majd az indoklás, magyarázatok, és a szokásos gyorsítélő magatartás helyett olvassuk el ezeket az érveket is (például arról, hogy megendhetik-e maguknak a családok).
Csak mert a fenntarthatóság bonyolult téma, néha kiderül az egyértelmű, jól kommunikálható lépésekről, hogy ha mélyebb számításokat végzünk, akkor tévútra visznek. Ilyen volt például a LEGO legutóbbi lépése, hogy mégsem szünteti be az olaj alapú műanyag használatát, és nem vezeti be az újrahasznosított műanyagokat. Fúj? Elsőre talán, de kiszámolták, hogy az újrahasznosítás nagyságrendekkel megemelné a termelés karbonlábnyomát, vagyis éppen a cél ellenében dolgoznának. És vállalták a közvélemény értetlenségét az ügyben, veszik a fáradságot, hogy sokszor elmagyarázzák döntésük okát. A környezetvédelem komplexitása elénk sodor még ilyen feladványokat a következő esztendőkben.
