A Global Risks Report 2026 egyik legfontosabb üzenete szerint a világ egyre bizonytalanabbá válik. Hosszú távon a környezeti és társadalmi kockázatok jelentik a legnagyobb fenyegetést, bár rövid távon más válságok elvonják róluk a figyelmet. Január közepén jelent meg Világgazdasági Fórum (World Economic Forum – WEF) 21. globális kockázati jelentése, amelyben stratégiai partnerként vett részt a Marsh és a Zurich Insurance Group, a kockázatkezelés és a reziliencia globális szakértői.
A tanulmány több mint 1300 globális vezető és szakértő véleményét összesíti, három idősíkon – azonnali (2026), rövid (2 év) és hosszú távon (10 év) – vizsgálva a világot érintő kockázatokat. A vezetők komolyan aggódnak a jövő kilátásit illetően. A kiadvány szerint a geoökonómiai konfrontáció az év legnagyobb kockázata, amelyet az államok közötti konfliktusok, a szélsőséges időjárás, a társadalmi polarizáció, valamint a félrevezető és hamis információk követnek. A megkérdezettek fele a következő két évben turbulens vagy viharos világra számít, ami tízéves időtávon közel 60 százalékra nő.
A klímaválság – látszólag – háttérbe szorul
A jelentés egyik leginkább aggasztó megállapítása, hogy rövid távon a környezeti kockázatok látszólag háttérbe szorulnak a döntéshozók fejében. A szélsőséges időjárás, a szennyezés vagy a biológiai sokféleség csökkenésének kockázata alacsonyabb helyre került a kétéves rangsorban, mint az elmúlt években.
Ez azonban nem jó hír. Az oka nem az, hogy a klímaválság enyhült volna, hanem a figyelem rövid távon másra terelődött. A geopolitikai feszültségek, a gazdasági bizonytalanság és a technológiai sokkok rövid távon „hangosabbak”, miközben a környezeti folyamatok csendben, de könyörtelenül haladnak előre.
A tízéves kitekintés már egyértelműbb képet mutat:
- a szélsőséges időjárási események továbbra is a legsúlyosabb globális kockázatnak számítanak,
- a biológiai sokféleség csökkenése és
- a Föld rendszereinek kritikus változása szintén a legnagyobb fenyegetések között maradnak.
A szakértők közel háromnegyede szerint a környezeti kilátások hosszú távon turbulensek vagy viharosak lesznek – ez minden más kockázati kategóriánál rosszabb érték.
Társadalmi kockázatok: repedések a felszín alatt
A környezeti válsággal párhuzamosan a jelentés hangsúlyosan foglalkozik a társadalmi kockázatok erősödésével. Ezek nem látványosan, egyik napról a másikra történnek, de hosszú távon alapjaiban rengethetik meg a stabilitást.
A legfontosabb tényezők:
- társadalmi polarizáció,
- egyenlőtlenségek növekedése,
- az egészség és jóllét romlása,
- valamint a szociális és közszolgáltatási rendszerek hiányosságai.
A jelentés szerint az egyenlőtlenség immár második éve a más kockázatokkal leginkább összefüggő globális kockázat: szinte minden egyéb problémát felerősít, a gazdasági visszaeséstől a politikai instabilitásig. A megélhetési költségek tartós emelkedése és az úgynevezett „K-alakú gazdaság” – ahol egyesek gyorsan gazdagodnak, mások leszakadnak – komoly társadalmi feszültségeket generál.
Ez a folyamat gyengíti az intézményekbe vetett bizalmat, erősíti a társadalmi széttagoltságra jellemző „mi és ők” narratívákat, és növeli a társadalmi konfliktusok esélyét.
Klíma + társadalom = összekapcsolt kockázatok
Az idei Global Risks Report egyik legfontosabb tanulsága, hogy a környezeti és társadalmi kockázatok jelentős mértékben hatnak egymásra, ezért nem külön kezelendők.
A klímaváltozás:
- növeli az egészségügyi terhelést,
- súlyosbítja az egyenlőtlenségeket,
- fokozza a migrációs nyomást,
- és tovább terheli az amúgy is sérülékeny infrastruktúrákat.
Ha ezekre a folyamatokra nem reagálunk időben, akkor a társadalmi feszültségek és a környezeti károk egymást erősítő spirálba kerülnek.
Halogatás vagy felkészülés?
A WEF, a Marsh és a Zurich szakértői által hangsúlyozott üzenet világos: a rövid távú válságkezelés nem helyettesítheti a hosszú távú gondolkodást.A klíma- és társadalmi kockázatok kezelése nem „zöld extra”, hanem a jövő gazdasági, társadalmi és üzleti stabilitásának alapfeltétele. Minél később történik meg a felismerés, annál drágább és fájdalmasabb lesz az alkalmazkodás.
Nem az a kérdés, hogy lesznek-e következményei a klíma- és társadalmi kockázatok halogatásának, hanem az, hogy az egyéb – rövid távon fontosabbnak minősített kockázatok mellett – felkészülünk-e ezek kezelésére.
