A fenntartható vállalat csökkenti kibocsátását – ez egyszerűen hangzik, ám az már kevésbé egyszerű, hogyan fogjon neki, és legfőképpen miképpen mérje meg kibocsátását. Mi számít légszennyezésnek, mik lehetnek a forrásai? Ebben segít az ún. GHG-protokoll és annak három köre (scope-ja).
A vállalatok fenntarthatóságért tett lépéseinek legfontosabb célja általában a kibocsátáscsökkentés, vagyis a globális felmelegedést okozó üvegház-hatású gázok (greenhouse gases, GHG) kibocsátásának mérséklése a levegőben. Ahhoz, hogy ez a cél sikerrel teljesüljön, természetesen mérni kell: mind a kezdeti, mind a környezetvédelmi erőfeszítések révén csökkenő kibocsátást. (Amikor karbonsemlegességről vagy klímasemlegességről beszélünk, akkor egy ilyen stratégia végrehajtását értjük alatta.)
Kell a reális kép a kibocsátásról
Mindezt azonban hitelesen kell megtenni, vagyis reális képet kell látnunk (és megmutatnunk a befektetőknek, vevőknek) mind a folyamat elején, mind közben. Ehhez az úgynevezett GHG-protokollt használjuk, amely 3 szintet vagy típusút határoz meg a kibocsátásból, elsősorban a főbűnös, a szén-dioxid kibocsátás forrásaként. Cikkünk elmagyarázza GHG-protokoll szerinti 1., 2. és 3. kibocsátási fókuszok (scope) szerepét.
A szén-dioxid kibocsátás felelős az összes üvegházhatású gáz kibocsátás 81%-áért, a fő forrás pedig a vállalati szektor. Az összes üvegházhatású gáz kibocsátás másik része: metán (10%), nitrogén-oxid (7%) és fluorgázok (3%).
Mit vállal az Apple?
A vezető GHG-protokoll vállalati szabvány szerint a vállalatok üvegházhatású gáz kibocsátása három körbe sorolható. Az 1. és a 2. körről kötelező jelentést tenni, míg a 3. kör önkéntes és a legnehezebb monitorozni. Hogy ez miért fontos, jól mutatja a következő ábra, az Apple vállalat kibocsátásának köreit ismerteti. Jól látható, hogy milyen nagy dolog az, amikor az Apple vállalást tesz, hogy 2030-ig karbonsemleges lesz a teljes ellátási lánca, hiszen a vállalat kibocsátásának 72 százalékáért a gyártás felelős, amely nem cég amerikai központjában, hanem több távol-keleti üzemben zajlik. A cég mégis vállalja, hogy ezeket az egységeket is karbonsemlegessé teszi – saját állítása szerint ráadásul valódi csökkentéssel, és nem kreditek vásárlásával.
A mindhárom „scope”-ban jelentést tevő vállalatok fenntartható versenyelőnyre tesznek szert.
Scope 1: a saját, közvetlen kibocsátások forrása
Az 1. kör közvetlen kibocsátások a vállalat által birtokolt és irányított erőforrásokból származnak. Más szóval, a szennyező gázok közvetlenül az atmoszférába kerülnek egy sor tevékenység eredményeként, vállalati szinten. Négy kategóriára oszlik:
- helyhez kötött égések (pl. üzemanyagok, fűtési források)
- mozgó égetés azokat a járműveket jelenti, amelyeket a vállalat birtokol vagy irányít, és üzemanyagot éget (pl. autók, furgonok, teherautók). Az „elektromos” járművek (EV-k) egyre nagyobb mértékű használata azt jelenti, hogy a szervezet flottájának egy része beletartozhat a 2. körbe.
- A szökőgázok kibocsátása szivárgó üvegházhatású gázokat jelent (pl. hűtőgépek, légkondicionáló egységek). Fontos megjegyezni, hogy a hűtőközeg gázok ezerszer veszélyesebbek a CO2-kibocsátásnál.
- Folyamatból származó kibocsátások a gyártási folyamatok során és a helyszínen keletkeznek (pl. széndioxid előállítása cementgyártás során, üzemi füstök, vegyi anyagok).
Scope 2 : a közvetett kibocsátások
A 2. kör közvetett kibocsátások az energiatermelésből származnak, amit a vállalat külső szolgáltatótól szerez be. Vagyis a levegőbe jutó összes üvegházhatású gáz, amelyet vásárolt elektromos áram, gőz, hő és hűtés fogyasztásával generálnak.
A legtöbb vállalatnál az elektromos energia jelenti a Scope 2-t.
Scope 3: a külső források közvetett kibocsátása
Emlékszünk az Apple példájára? Ott a Scope 3-ban szerepelt a kibocsátások 99 százaléka! A fenntarthatósági szakma általános becslése szerint is a vállalati kibocsátások 90 százaléka ide tartozik.
Emiatt tehát a legfontosabb e kör alapos mérése és jelentése. A 3. körbe azok az összes közvetett kibocsátások tartoznak, amelyek a vállalat értékláncában jelentkeznek, beleértve az előre- és utólagosan jelentkező kibocsátásokat is. Más szóval, ezek a kibocsátások a vállalat működésével kapcsolatosak. A GHG-protokoll szerint a 3. kör kibocsátások 15 kategóriába sorolhatók.
Kibocsátások az értékesítés előtt
E tevékenységek több kategóriába tartoznak: számos vállalat számára az üzleti utazás az egyik legjelentősebb jelentendő tétele (pl. légiközlekedés, vasút, metró és villamos, taxik, buszok és munkahelyi gépjárműhasználat). Emellett a munkavállalók ingázása is ide tartozik, mivel az otthoni munkavégzésre és a tömegközlekedésre támaszkodó utazásokból eredő kibocsátásokat tartalmazza.
A működés során keletkezett hulladék a szemétlerakóba és a szennyvízkezelőbe kerülő hulladékra vonatkozik. A hulladékkezelés metánt (CH4) és dinitrogén-oxidot vagy nevetőgázt (N2O) bocsát ki, amelyek nagyobb kárt okoznak, mint a szén-dioxid. Ezenkívül a papírhasználat és más irodai anyagok is a 3. körös kibocsátások részét képezik.
Az értékesítést követő kibocsátások
Az utólagosan jelentkező tevékenységek a termékhasználat és a hulladék kezelése után jelentkező kibocsátásokat jelentik. A termékek és szolgáltatások életciklusának szakaszai közé tartoznak a kibocsátások (pl. energiahasználat, anyagfelhasználás) a felhasználás során és az eldobott termékek hulladékkezelése során. Az 3. körös kibocsátások része termékek csomagolása, a termékek használat közben keletkező energiaigény és a termékek életciklusának végén keletkező hulladék.
Az 3. kör kibocsátások felmérése és jelentése bonyolult és időigényes folyamat lehet, de kulcsfontosságú a vállalatok fenntarthatósági teljesítményének értékeléséhez és javításához.
Hiperzöld jegyzet
A vállalatoknak nagyon fontos szerepük van a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében és a fenntartható üzleti gyakorlatok előmozdításában. A szén-dioxid lábnyom kibocsátási körökbe sorolása segít a vállalatoknak jobban megérteni és nyomon követni a kibocsátásaikat, és lehetővé teszi számukra, hogy hatékony intézkedéseket hozzanak a fenntarthatóság előmozdítása érdekében.