A természet és a biodiverzitás védelme nemcsak morális, hanem üzleti és pénzügyi szempontból is létfontosságú, és a jövőbeli gazdasági siker szempontjából is kiemelt prioritás kell legyen. Fontosságának felismerése egyre inkább előtérbe kerül a gazdaságban és a befektetések terén, áll abban a méretes elemzésben, amelyet a Financial Times online verziójában olvashattunk még karácsony előtt.
A cikk hangsúlyozza, hogy a globális gazdaság mennyire függ a természeti környezettől és annak változatosságától. A mezőgazdasági termelésben például kulcsfontosságú beporzókra támaszkodunk, és a világgazdaság több mint fele, mintegy 44 ezer milliárd dollár értékű (!) gazdasági tevékenység „közepesen” vagy „nagyon” függ a természettől, beleértve a vízmegtartástól a szén-dioxid elnyeléséig.
Az élet sok területén bekövetkező természeti veszteség gyorsuló üteme aggasztó. Tudósok szerint, ha nem teszünk intézkedéseket a biodiverzitás csökkenését okozó tényezők lassítására, sokféle állat- és növényfaj, amelyek jelenleg kihalással fenyegetettek, évtizedeken belül eltűnhetnek.
Milyen kockázatok?
A cikk kiemeli, hogy a természeti veszteség és a biodiverzitás (magyarul biológiai sokféleség) kockázatot jelent nem csak az emberiségre, hanem üzleti szempontból is. A vállalatoknak drágább és nehezebben beszerezhető alapanyagokra kell számítaniuk, emellett reputációs kockázat, jogi kihívások és szigorúbb szabályozás várható. Abefektetők pedig aggódnak, hogy ezek a kockázatok megjelenhetnek a portfólióikban.
Másik oldalról: az szemléletből fakadó üzleti ellenállóképességet a jogi problémák elkerülése, az ESG-t szem előtt tartó befektetők és környezettudatos vevők, munkatársak bevonzása, a nyersanyagok árának stabilizálódása és várható, szigorodó szabályozás megelőzése jelentik. Ahogy cikk fogalmaz:
Az előtt kell megelőzni a természeti erőforrások megszűnését, mielőtt kifogynának. Ha az megtörténik, a vállalkozás sem képes tovább működni.
Mindez persze rengeteg feladattal jár a pénzügyi innovációtól kezdve a források védelméig, így mindenkinek érdemes feljebb tolnia a biodiverzitás megóvását stratégiai prioritásai között. Lehet egyszerűen is fogalmazni: mindez stratégiai kockázatkezelés kérdés, hiszen a vállalati cashflow a természet szolgáltatásain alapul.
Ökoszisztéma szolgáltatások
A fenntarthatósági szakirodalom régóta beszél az ökoszisztéma szolgáltatásokról, vagyis azokról a tényezőkről, amelyet a legtöbb cég természetesnek és ingyenesnek vagy majdnem ingyenesnek vesz. Ilyen a levegő, a gyártáshoz használt terület és környezete, a víz, a fa, növények. A vállalatok pénzügyi tervezésekor figyelembe veszik a materiális tényezőket, vagyis azokat a költségeket, amelyek a nyereségességet befolyásolják, ám ritkán számolnak a dupla materialitással, vagyis azzal, hogy miként állítják helyre az ökoszisztéma szolgáltatások ingyenes felhasználása által okozott károkat. Vagyis nem kapcsolnak értéket hozzájuk.
Hogy ez milyen tetemes lehet, arra a FT cikke a Puma sportszergyártó példáját hozza. Az óriáscég széntonnánkénti és vízköbméterenkénti árat alkalmazott, hogy összegezze az ökoszisztéma-szolgáltatások használatának költségeit. Az eredményezett „környezeti profit- és veszteségszámla” kimutatás elképesztő lett. Az 2010-es nettó nyereségük 202 millió euró volt, ezzel szemben becsülték a környezeti költségeket körülbelül 145 millióra.
Hasonló ehhez az élelmiszeripari szektorban a talajromlás, amely a legnagyobb kockázatok egyike. Ezt akarja orvosolni a Nestlé is, amely a legnagyobb élelmiszeripari cég a világon, és termelőkkel, farmerekkel dolgozik együtt talajmegóvási programokon.
Új technológiák a méréshez
A biodiverzitással kapcsolatban a versenyszféra nagy része csak megvonja a vállát, arra hivatkozva, hogy ezt nehéz mérni és nincs adatuk. Ez részben igaz, hiszen nem olyan, mint a karbonlábnyom. Új technológiákkal azonban sokat haladhatunk: a műholdal képalkotás vagy a távoli érzékelők hihetetlen adattömeget produkálnak a világ ökoszisztémáiról. A cikk példát is hoz: a bioakusztika természetesen élőhelyeken elhelyezett hangszenzorokat jelent, amelyek alapján a helyi állatvilág változatosságát, illetve annak változását lehet mérni. (Ezt egyébként Costa Ricában használják most, ahol a nemzeti széndioxid adót vetnek ki az erdőtulajdonosokra az ökoszisztéma szolgáltatások használatáért. A bevételt pedig ilyen programokra fordítják.)
Az ilyen mérések is döbbenetes számokat hoznak. A lapnak nyilatkozik az amerikai kiskereskedelmi óriás, a Walmart képviselője, aki beszámol róla, hogy 20 millió hektárnyi termőföld és 2,6 milliárd négyzetkilométernyi tenger termeli ki mindazt, amit eladnak vevőiknek.
Mit tehet egy vállalat?
Az első lépések nem különböznek a fenntarthatósági akcióterv vagy jelentésírás első lépéseitől. A szervezetnek meg kell határoznia a materiális témákat, ehhez segítséget ad például a GRI rendszere. Egy komputercég például értékláncán végighaladva lekövetheti nyersanyagainak forrását, felhasználását, majd újrahasznosítását.
Ezzel együtt számos szoftver, informatikai megoldás létezik, ezekről például az Eco4Biz oldalon lehet angolul infót gyűjteni, vagy fel lehet fogadni fenntarthatósági tanácsadót, menedzsert. Arra, hogy szabályozásilag mire lehet számítani a biodiverzitás kapcsán, a TNFD (Taskforce on Nature Related Financial Disclosure) szervezet legutóbbi ajánlásai relevánsak.
